Darnyi Tamás négyszeres olimpiai bajnok úszónk minden idők egyik legnagyobb magyar úszója, aki veretlenül vonult vissza az élsporttól. Az Úszó Nemzet Program nagyköveti címét örömmel fogadta el, Egerszegi Krisztinával közösen a program elejétől kezdve járják az uszodákat és keresik a fiatal tehetségeket. Ismerjük meg Darnyi Tamás útját, hiszen ő is ugyanúgy kezdte, mint az ÚNP-ben pallérozódó palánták: megtanult úszni.
Darnyi egy újsághirdetésre jelentkezve tanult meg úszni, 1975-ben a béka korosztálynak rendezett bajnokságon már aranyérmes volt. Az a Hargitay András gratulált neki a dobogó tetején, akinek később megdöntötte a csúcsait. Az 1982-es innsbrucki ifjúsági Eb-ről már három aranyéremmel tért haza, őstehetségnek gondolták.
1985-ben a szófiai Európa-bajnokságon aratott először kettős győzelmet a vegyesúszásban, és ezt a szokását utána valamennyi versenyen megtartotta, amin csak elindult. 1986-ban lett először világbajnok, a madridi versenyen a világcsúcstartó kanadai Alex Baumannt, Tihanyi Jenő tanítványát múlta felül. 1987-ben javította meg először a világcsúcsot a strasbourgi Európa-bajnokságon. Edzője, a legendás Széchy Tamás szerint aszkétaként edzett, vásárolt a lakásába egy gyűrűt, amin függeszkedett, ameddig csak bírta, hogy a végtagjai megnyúljanak, az ízületei lazuljanak, és a teste még inkább alkalmas legyen az úszásra.
Az 1988-as olimpiára már top favoritként érkezett, meg is nyerte meg Szöulban Magyarország első aranyérmét. Darnyi babonás és izgulós típus volt. Azt a cipőjét, amiben először nagy versenyt nyert, mindig magával vitte. Amíg a szabályok engedték, eljátszotta specialitását, hogy a rajt előtt beesik a vízbe. Ő megmártózott a vízben, a többiek még idegesebbek lettek. Szöulban száznál, a pillangó után még harmadik volt, az amerikai Wharton és a német Kühl mögött, százötvennél viszont a kiemelkedő hátúszásával már első. Mellen is növelni tudta az előnyét, így a gyorsra már több mint 3 másodperces előnnyel fordult, amit meg is tartott, és világrekorddal (4:14,75) csapott be a célba.
A második aranyérmét négy nap múlva szerezte meg, és mivel éppen azon a napon győzött Egerszegi Krisztina is, együtt ünnepelhette őket az ország. Darnyi és az akkor még csak 14 éves Egerszegi között speciális viszony alakult ki, az olimpiai faluban fogócskáztak, akaratlanul is elterelték egymás gondolatait az úszásról, a téthelyzetről.
Az 1991-es világbajnokságon Darnyi a 400 méteres távon 4:12,36-os idővel állított fel új világcsúcsot, ez a saját korábbi rekordjánál több mint két másodperccel volt jobb. Az ellenfelei akkoriban tényleg csak a második helyért harcolhattak. Aztán a barcelonai olimpia előtti az országos bajnokságon kikapott Czene Attilától. Akkor azt hitte, hogy ellene készíti fel őt Széchy, de aztán megnyugtatta, hogy ő lesz a legjobb az olimpián. Igaza lett: a 400 vegyes viszonylag sima volt, de kétszázon már nagyon küzdenie kellett, az utolsó hosszra az ötödik helyen fordult rá, és óriási hajrával lett végül első.
Darnyi már 27 éves volt 1993-ban, valóságos matuzsálem az úszómezőnyben, de az edzéseken még mindig jó részidőket úszott, ebből azt a következtetést vonhatta le, hogy a veretlenségi szériája megingathatatlan. De a versenyeken már nem tudta kihozni magából a legjobbat. Sheffieldben 4:15,24-gyel nyert, és ez az idő gyengébb volt, mint az 1988-ban olimpiai bajnok ideje.
1993 végén még volt egy hazai párosverseny, amin úszott egyet, majd 1994 júliusban bejelentette, hogy nem megy a római világbajnokságra. Nagy meglepetést nem keltett, mert már nem edzett a korábbi elszántsággal. Az 1994-ben megjelenő, az Akikért a Himnuszt szólt című könyvben azt mondta: gyakorta gondolkodott azon, hogy ott legyen ezen a római vb-n, ahol reális esélye a bronzéremre volt. „Most már olyan időkkel fognak nyerni, ami az én képességemet meghaladja. Ilyenkor félre kell állni, és át kell adni a helyet a fiataloknak. Úgy láttam jónak, hogy maradok a sorozatnál: ha 1985 óta nem tudtak legyőzni, akkor maradjon is így” – jelentette ki.
Forrás: Telex.hu