Horváth Péter egyike azoknak az oktatóknak, akik már a „nulladik kilométerkőnél” ott voltak a kismedencében, azaz az Úszó Nemzet Program legelejétől részesei a gyerkőcök úszásoktatásának.
Mór volt az egyike annak a négy településnek, ahol 2021-ben ún. pilotként elindult az Úszó Nemzet Program keretében az úszásoktatás – Horváth Péter pedig benne volt abban az oktatói gárdában, amelynek tagjai a Wekerle Sándor sportközpont medencéiben várta az óvodásokat és kisiskolásokat, azaz ő egyike azoknak, akik belülről látják, honnan indult és mára hová jutott az ÚNP.
„A nulláról indultunk, és fantasztikus, hová jutottunk mostanra – mondja Péter. – Engem az egészből tényleg az ragad meg leginkább, ahogy figyelem a kicsik fejlődését. Számomra nincs nagyobb csoda, mint látni az örömöt a gyerekek arcán, amikor már magabiztosan mozognak a mélyvízben. Ezek a mosolyok, visszajelzések nekünk is komoly pluszt adnak a munkánkban.”
Arról nem is beszélve, mit jelent az apróságoknak az ÚNP nyújtotta lehetőség. „Mi itt ugye nem csak móriakat oktatunk, de sok kisebb településről, falvakból is jönnek gyerekek, és az óvónők, tanítónők nem győzik hangsúlyozni, milyen sokat jelent a fiataloknak az, hogy egyáltalán kiszakadnak egy zártabb közegből. És a felnőttek azzal is tisztában vannak, hogy itt nem csak úszástudást kapnak a gyerekek, de egy életmentő készséget is.”
Sokakban felvetődhet, miként bírják az oktatók, hogy szinte folyamatosan vízben vannak. Nos, a válasz az, hogy azért nincsenek folyamatosan a vízben. „Az órarend változatos, összedolgozunk, mindenre találunk megoldást, azaz nem nagyon fordul elő, hogy bármelyikünknek is négy-öt órát kellene folyamatosan akárcsak a kisvízben töltenie.”
Ami az oktatási praktikákat illeti, Horváth Péter elárulja, hogy nincs minden az utolsó mozdulatsorig leszabályozva. „Van egy keret, amin belül mozgunk – a haladási szinteket természetesen tartjuk szigorúan, ugyanakkor ezen belül mindenkinek szabad keze van. Mindegyikünknek van egy bevált oktatási módszere, azt alkalmazza, ugyanakkor egymástól is nagyon sokat tanulunk, folyamatosan alakítgatjuk mi is az eszköztárat.”
A haladás szintjei pedig adottak: a kismedencében három külön sávban dolgoznak – egyikben vannak a kezdők, a másikban a középhaladók, a harmadikban pedig a haladók. Aki már hajlandó betenni a fejét a vízbe, az átkerül a középhaladók közé, míg a hason és háton siklást – plusz a kapcsolódó lábtempókat – már biztosan produkálók a haladók között fejlődhetnek tovább. Innen pedig irány a nagymedence, ahol előbb természetesen jön egy újabb, immár mélyvízhez szoktató fázis, aztán a teljes vízbiztonság megszerzését elősegítő gyakorlatok.
Amit Móron és minden más helyszínen tapasztalnak az oktatók, oktatásszervezők és koordinátorok, az a résztvevő intézmények és a családok pozitív visszajelzései. Az, hogy „door-to-door” alapon zajlik az oktatás, azaz a buszok felveszik a gyerekeket az óvodánál, iskolánál, elviszik őket az uszodába, majd az óra végeztével jön a tusolás, hajszárítás, öltöztetés, aztán irány vissza az oviba-suliba – nos, ehhez még csak hasonló sincs a magyar sportban, de a világon is csodájára járnak.