Igazán impozáns – és praktikus – helyszínen, a vadonatúj soproni Löver-uszodában találkozott a Magyar Úszó Szövetség és az Osztrák Úszó Szövetség vezetése, mégpedig az Úszó Nemzet Program egyik helyi foglalkozásának időpontjában. Nem véletlenül: szomszédaink tanulni jöttek, a magyar program ugyanis mára Európa-hírűvé vált.
Mivel Sopron közelebb van Ausztriához, mint Budapesthez, az osztrák elnöknek még az is belefért, hogy leússzon két kilométert a Lövér-uszodában, mielőtt a MÚSZ-delegáció befutott Wladár Sándor elnök vezetésével. Török Enikő sportszakmai vezető, Szántó Dávid nemzetközi igazgató, Szájer Péter projektvezető és Birkás Szabolcs marketing-igazgató, valamint Csiszár Szabolcs soproni alpolgármester kalauzolta az osztrák vendégeket először a medenceparton, majd Arno Pajek elnök és Walter Bär sportigazgató egy prezentációt is végighallgatott.
„Az ÚNP a büszkeségünk, miután az első négy helyszínen beváltak a pilot programok, ma már húsz településen csaknem húszezer gyerek vesz részt a MÚSZ által koordinált, a kormány által támogatott úszásoktatásban – mondta Wladár Sándor. – Osztrák barátaink már a parkolóban elkerekedett szemmel nézték az ÚNP-logós buszokat, el sem tudták képzelni, hogy ennyire komplex a programunk, illetve hogy csak Sopronban három nagybusz kell, de mivel itt, a környéken ezerötszáz gyerek oktatása zajlik, szükség van a szállítói kapacitásra.”
A megbeszélésen elhangzott: a távlati – néhány éven belül – megvalósítandó cél, hogy Magyarországon minden óvodás és alsós vegyen részt az úszásoktatásban; ahogy bővül a települések és a fiatalok köre, úgy lesz egyre több tapasztalat, amelyek alapján folyamatosan optimalizálják a programot a MÚSZ szakemberei.
Pajek elnök amondó volt, hogy egyrészt egészen elképesztő, Magyarország hol tart a megvalósításban – a LEN-ben (Európai Úszó Szövetség) régóta terítéken van egy páneurópai Tanulj meg úszni! program, de egyetlen országban sem jutottak el olyan szintre, mint nálunk. „Megfelelően képzett oktatók még csak-csak lennének, de már a szállításnál megbukna a program, mert azt nem finanszírozná senki – dolgoznunk kell azon, hogy legalább oda tudjunk állni a startvonalra. Irigyeljük, hogy a kormányzat ennyire fontosnak tartja a fiatalok úszásoktatását, hogy ilyen létesítményeik vannak, és hogy a magyar szövetség már a kezébe vette az oktatói liszenszek kibocsátását. Ausztriában is van egy direktíva arról, hogy mindenkinek meg kell tanulnia úszni, de ennél tovább eddig nem jutottunk. Az itteni tapasztalatok alapján talán sikerül meggyőznünk a döntéshozókat.”
Sós Csaba szövetségi kapitány azt tanácsolta a sógoroknak, hogy ne a sportszempont legyen az elsődleges. „Azt kell elmagyarázni, hogy ez elsősorban az egészségről, a gyerekek testmozgásáról szól, illetve arról, hogy az úszás az élet megóvásához elengedhetetlen készség. Hogy esetleg megtaláljuk a jövő Milák Kristófjait is, az mellékszál, járulékos eredmény.”